Hempcrete House | projectroom

How much is enough?

Our current way of life is not sustainable. A paradigm shift is necessary. Temperance is a priority.

We were looking for our place, a living space suitable for children and with children, that was available for us. In the city, in nature, close to waters, forests, mountains. Outside the capital, but preferably close to it. An intensive cultural environment is a minimum requirement for us, without that we cannot exist. Our choice fell on Szentendre. In the city center, close to the HÉV, close to the stream, to the Danube, close to the school, kindergarten, close to culture, close to everything. On a small plot. Our house found its place within an established, dense and irregular urban fabric, inside an abandoned block, reclaimed by plants, surrounded by houses, in a seemingly impossible situation, and therefore waiting for us. It is neither built in a row nor on the property line, it isn’t freestanding, just gently receding, simply appropriate.

We designed it according to our needs and possibilities, planned with a low budget. A proportionate and simple family living tailored individually, on a small floor area, without unnecessary spaces, without passages, organized with two ladders, in a symbiosis with the garden. Due to its special location, it is fully open to the already established garden areas, compact on the plot lines. Arriving directly in the garden, the living area lacks an entrance hall, placed directly at the level of the garden, and except for the bathroom all these form one single space. It is tuned in to the connection of the inside and the garden, subtly divided with wooden stairs. The rooms—due to the built environment―are in the attic, and because of the small span, in full depth, without any passages. Four rooms and two stairs. The children’s rooms are currently interconnected, with a row of windows running all along the wall, functioning as a studio, for playing, creating, exercising, dancing, studying and, of course, sleeping.

From halfway through, the construction was carried out in a family cooperation and with our own hands. Unplanned. Flexible adaptability is essential. Adaptability can refer to the building, the spaces, their users, or to the process itself. First, we let go of quality, then time, liberating the construction process, making room for the bee (‘kaláka’). Compensating the lack of expertise with accuracy and care. In the meantime, we were faced with the fact: making hemp concrete is not a construction method for a general contractor either, because  it requires attention. We took a liking to it, everything turned out the way we planned it, and finally the construction even inspired the design process. Creating furniture was a joyous game after all, experimentation, the real freedom of design and construction, and that speaks for itself.

Flowing spaces surrounded by raw, natural materials, bordered by walls and roofs made of hemp, using as little wood as possible, the wooden furniture is made by us to create a real home. A reinforced concrete and wooden structural frame filled with hemp concrete, homogenous use of materials, almost the same layer structure on the walls and on the roof, without internal vapor barrier in the attic. Its ecological importance is great. Besides its good thermal insulation abilities, the carbon dioxide emissions during the production are minimal, and thanks to the hemp, it even absorbs carbon dioxide. The structure breathes, its lime content cleans the air. It solidifies slowly, so it had to be built with the help of a wooden pallet frame. It is made with a lime plaster without paint, soaped in wet rooms and the kitchen. The doors are made of pine and Accoya wood. The raw, unsmoothed and unpainted surface of the reinforced concrete structures, thanks to the scaling, reflects a natural stone-like appearance, thereby reflecting a new aesthetic quality. The low quality of walls and furniture made of third-rate Elliotis pine plywood is  compensated with their intense pattern and the unique frame structure carefully constructed of pine slats by us.

We experimented with structures, materials, surfaces, and unique recessed fittings. The living room is our workshop, with a lamp we constructed ourselves, which later became the floor lamp of our living space.

[HU]

Mennyi az elég?

Jelen életvitelünk nem fenntartható. Paradigmaváltásra van szükség. A mértéktartás elsődleges. 

Kerestük a helyünket, gyerekeknek-gyerekekkel megfelelő életteret, ami elérhető számunkra. A városban, a természetben, víz, erdő, hegy közelségében. A fővároson kívül, de lehetőleg közel. Intenzív kulturális közeg minimális elvárás, anélkül nem létezünk. Választásunk Szentendrére esett. Kerékpárhoz és limitált autóhasználathoz szokott életünknek megfelelően a belvárosban, közel a HÉV-hez, közel a patakhoz, a Dunához, közel az iskolához, óvodához, közel a kultúrához, közel mindenhez. Kis telken. A házunk kialakult, sűrű és szabálytalan városi szövetben találta meg helyét, hosszú évekre magára hagyott, növények által visszafoglalt, házakkal körbevett tömbbelsőben, lehetetlennek tűnő és ezáltal ránk váró helyzetben. Se nem zártsorú, se nem oldalhatáron álló, se nem szabadon, finoman hátrahúzódó, egyszerűen helyénvaló.

Igényeinkhez és lehetőségeinkhez igazodva, alacsony költségvetéssel terveztük. Mértéktartó és egyszerű családi lakótér személyre szabva, kis alapterületen, felesleges terek, közlekedők nélkül, két létrával szervezve, a kerttel szimbiózisban. Különleges helyzetéből adódóan, a kialakult kertrészekre teljes megnyitással, a telekhatárokon tömören. Megérkezés a kertben, a nappali élettér előszoba nélkül közvetlenül a kert szintjén, a fürdőt leszámítva egy térben, falépcsőkkel finoman osztva. A belső kertkapcsolatra hangolva: a nappali – kinyitva a tolóajtókat – terasszá válik. Így a lehető legkisebb területet elfoglalva a természettől, vele szoros kapcsolatban. Szobák – tekintettel az épített környezetre – a tetőtérben, a kis fesztávból adódóan teljes mélységben, közlekedő nélkül. Négy helyiség, két lépcsővel. Gyerekszobák egyelőre összenyitva, végigfutó ablaksorral, műteremként, játszásra, alkotásra, tornára, táncra, tanulásra és persze alvásra.

Az építkezés féltávtól családi összefogással, saját kézzel folyt. Előre nem tervezetten.

A fenyő hajópadló, a fa válaszfalak, bútorok a mi kezünk munkája. A rugalmas alkalmazkodóképesség elengedhetetlen. Az adaptivitás egyaránt utalhat az épületre, a terekre, azok felhasználóira, vagy magára a folyamatra is. Először a minőséget engedtük el, majd azt követően az időt, felszabadítva az építés folyamatát, teret engedve a kalákára. A szaktudás hiányát a pontosság és a törődés ellensúlyozza. Közben szembesültünk: a kenderbetonozás sem generálkivitelezőnek való építési mód, odafigyelést igényel. Megszerettük csinálni, minden olyan lett amilyennek megterveztük, sőt az építés inspirálta a tervezést. A bútorok készítése már örömjáték volt, kísérletezés, a tervezés-építés valódi szabadsága.

Áramló terek nyersen hagyott, természetes anyagokkal övezve, kenderből készült falakkal és tetővel határolva, saját kézzel készített fabútorokkal otthont teremtve. Vasbeton és fa szerkezeti váz kenderbetonnal kitöltve, homogén anyaghasználattal, falon és tetőn közel azonos rétegfelépítéssel, tetőtérben belső oldali párazárás nélkül. Ökológiai jelentősége nagy. Jó hőszigetelő képessége mellett az előállításának szén-dioxid kibocsátása minimális, sőt a kendernek köszönhetően szén-dioxidot von el. A szerkezet lélegzik, mésztartalma a levegőt tisztítja. Lassan szilárdul, ezért fa pallóvázzal épül.

Pigmentálás nélküli finomszemcsés mészvakolattal készül, fürdőkben szappanozva.

A vasbetonszerkezetek nyersen hagyott felülete, glettelés és festés nélkül, a kiosztályozódásnak köszönhetően természetes kőszerű megjelenést, ezáltal új esztétikai minőséget tükröz. Harmadosztályú elliotis fenyő rétegelt lemez fal és bútorfelületek alacsony minőségét intenzív mintázatuk és a fenyő lécekből műgonddal konstruált egyedi vázszerkezet kompenzálja. A nappali és a konyhabútor, a tetőtéri komódok egyedi, fa-fa kapcsolatos vázszerkezetettel (minél nagyobb szabad felületet hagyva a falak lélegzésének), csavarok nélkül, keményfa tipli kapcsolatokkal.

Kísérleteztünk szerkezetekkel, anyagokkal, felületekkel, egyedi süllyesztett szerelvényekkel. A nappali tere a műhelyünk, magunk konstruált lámpával, mely később az életterünk állólámpája lett.

Lead Architects: Veronika Juhász, Gábor Fábián

Photography: Veronika Juhász